Ehető lufigyümölcs

Ehető lufigyümölcs

A piros lampionjairól felismerhető közönséges zsidócseresznye vagy földicseresznye bogyójára érdemes odafigyelni.

Sokan ismerik a kertjeinkben régen termelt lampionvirág (Physalis alkekengi) nevű egynyári dísznövényt. Ennek a termése egy papírszerű tokban kifejlődő, cseresznye nagyságú, piros bogyó, amely hacsak nem teljesen érett, akkor nem ehető, sőt kifejezetten mérgező!

lampionvirág

A lampionvirág közeli rokona az ananászcseresznye (Physalis pruinosa), amelynek őshazája az Andok hegyeiben van és 1400 méterrel a tengerszint feletti, déli lejtőkön vadon is terem. (Az Andok 7000 km hosszú hegylánc Dél-Amerika nyugati partja mellett. Csúcsainak átlagos magassága 4000 méter.)

Az őshonos lakosság évszázadok óta termeli ezt a növényt, amely nálunk is megterem a kertek napos, védett, meleg helyein. Az érett gyümölcsön kívül a növény összes többi része mérgező (a burgonyaféle növényekhez hasonlóan). A magvait márciusban kell cserépbe vetni és a palántákat májusban, a késői, talajmenti fagyok elmúlása után lehet kiültetni. A bokrai 40-70 cm magasra nőnek, terebélyesek, ezért a legalkalmasabb sor- és tőtávolságuk 40-50 cm.

Halványsárga virága öntermékeny; a bogyó köpenye kezdetben zöld, majd az érés során megsárgul és barnává válik, teljesen körülveszi az aranysárga, cseresznye méretű bogyót. Ez a köpennyel együtt lehullik, ezért érés idején a gyümölcsöt naponta össze kell szedni.

Ananászcseresznye

Az érett bogyó édes, kellemesen fűszeres zamatú; fagylalt és egyéb édességek, sőt húsételek dekorációjára is használható, de saláta és lekvár is készülhet belőle. Ha a tokjában hagyják, akkor egy-két hétig a hűtőszekrényben friss marad.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?