A rebarbara (Rheum rhabarbarum) terjedelmes bokorrá növő évelő növény. Hatalmas levelei és piros levélnyelei miatt akár dísznövénnyé is avanzsálhat.
Az idősebb töveken a levelek közül magasra emelkedik a virágszára, rajta sok, apró, fehérszirmú virággal. Ha nem akarjuk, hogy magot érleljen, akkor a virágszárat mielőbb törjük ki, mert sok tápanyagot von el a levelektől.
Termesztése
A rebarbara mindenütt megterem, de szereti a napos helyet és a tápanyagokkal bőségesen ellátott talajt. Árnyékos helyen a levélnyele vékony marad. A leggyorsabban tőosztással vagy az idős bokrok tövéből előtörő sarjakkal március végén szaporítható.
A magvetésből csak két-három év múlva lesz kifejlett tő. A tövekről a levelek szedését már március közepén meg lehet kezdeni, és május végéig folytatni. A leveleket csavarással törjük, és nem vágjuk, egyszerre lehetőleg ne kopasszuk meg a bokrot.
A levél nyeléből pikáns ízű kompót, krémleves és lepény készülhet, de meghámozva érdemes nyersen is megkóstolnunk. A levéllemez sokak szerint kora tavasszal, zsengén még használható étkezésre, mások szerint se ekkor, se később. A levélben felhalmozódik az oxálsav, amely mérgezést okozhat. Az I. Világháború alatti élelmiszerhiányban sok helyen étkezésre ajánlották a leveleket is, amely mérgezésekhez vezetett. A Wikipédia szerint a súlyosan mérgező dózis (LD50) egy átlagos, 65 kg testtömegű ember esetén 5 kg levél egyszerre való elfogasztásával juthat be a szervezetbe. Ez nem valószínű, de azért tartsuk észben, hogy a levélnyeleket fogyasszuk, ne mást.
Hajöblítő szőkéknek
Érdekesség, hogy a rebarbara gyökeréből készített hajöblítő a szőke hajat halványítja. Ehhez egy maréknyi felaprított rebarbarát kell 2,5 deci vízben negyed órán keresztül főznünk. Miután kihült, szűrjük le és hajmosás után öblítsük le vele hajunkat.
