3 oka is van, hogy borítsuk a talaj felszínét!
Ezt az agrotechnikai műveletet mulcsozásnak is nevezik. A célja az, hogy a megművelt talaj felszínét betakarja, ezzel megakadályozza a talaj lehűlését, illetve felmelegedését, mérsékelje a párolgást és csökkenti a gyomok növekedését.
Egyes esetekben (pl. a szamócaágyásokban) megakadályozza a gyümölcsök szennyeződését és fertőződését.
A virág- és veteményágyások talaját takarhatjuk fekete vagy zöld fóliával, fátyollal, szalmával, törekkel, lekaszált fűvel, kitépett (nem magvas) gyomokkal, rostos tőzeggel, szükség esetén fűrészporral vagy gyaluforgáccsal. Hatékony és igen mutatós takaróanyag a kéregtörmelék. A takaróanyagok a fólia kivételével – egy idő után elkorhadnak és a talaj felszíni rétegébe keverve gyarapítják annak a humusztartalmát.
A talajtakaráshoz hasonló élettani hatást vált ki a zöldtrágyázás is. Az erre a célra vetett növények (káposztarepce, fehér mustár, csillagfürt, somkóró, bíborhere, facélia, gyep) gyökérzete és szára nemcsak takarja a talajt, de a pillangósvirágúak nitrogénnal gazdagítják is azt. A gyepesített sorközű szőlők és gyümölcsösök kevesebb gyomirtó talajmunkát igényelnek.
