A kertben díszlő növényeknek, virágoknak nemcsak méretük, formájuk és színük van, hanem illatuk is. Ez a virágok negyedik dimenziója, amire érdemes volna nagyobb figyelmet fordítani.
Az illat ingerforrás
Mert az illat, a szag különös ingerforrása az embernek és az állatnak egyaránt. Ismerünk állatokat, amelyeknek a látása fejletlen, míg a szaglásuk kiváló, ezért párzás idején az általuk kiválasztott illatanyagok alapján találnak egymásra (pl. a rovarok nagy része). Az illatnak nagy szerepe van a növény- és állatvilág kapcsolatában is: bizonyos tápláléknövények illata csalogatja a legelő juhokat, szarvasmarhákat, lovakat, vadon élő állatokat, míg azok más növényeket messzire elkerülnek. A virágzó gyümölcsfák nektár-illata hívogatja a méheket, hogy miközben virágport és nektárt gyűjtögetnek, szállítsák át a pollent az egyik fa virágairól a másikra.
Az embert is végigkísérik életén az illatok. Ki ne emlékezne a nagymama fehérneműs szekrényének szappan és levendula illatára? Vagy a falusi tisztaszoba szagára, amelynek alapeleme a sifon tetején sorakozó birsalmáktól származott. Ezek az illatok olyan élénken élnek évtizedeken át az ember emlékezetében, hogy 60 évesen is tévedhetetlenül fel tudja idézni azt a szituációt, amikor valami jellegzetesen kellemes vagy kellemetlen szagot érzett.
Jómagam életem kilencedik évtizedében is bármikor fel tudom idézni emlékezetemben a tavaszi föld, a lóistálló, a patkoló kovácsműhely vagy a családi konyha jellegzetes szagát!
Annak meg, hogy milyen sorsdöntő szerepe van az illatoknak és a szagoknak két ember szexuális, családi kapcsolatának kialakulásában és további sorsában, túlzás nélkül könyvtárnyi irodalma van!
Nincs elnevezésük
Különös, hogy a mélyen rögzült és tartós élmények ellenére a szagoknak nincs önálló elnevezésük, mint például a színeknek (fehér, kék, sárga, piros, zöld, stb.) vagy az ízeknek (sós, édes, savanyú, keserű). Kénytelenek vagyunk megelégedni azzal, hogy valamihez hasonlítjuk őket és azt mondjuk, hogy ibolyaillat, friss kenyér illat, rózsaillat, tömjénillat, gázszag, autóbűz, dögszag, kutyapiszokszag.
Illatok az irodalomban
A szagoknak kiváló értője és kutatója volt nagyszerű írónk és költőnk, Babits Mihály, aki egyik esszékötetében emelkedett hangulatú írást (Szagokról, illatokról, 1909.) szentelt ennek a témának. Ő hitt abban, hogy vannak zöld és piros szagok, vannak meleg és hideg, piano és forte szagok, selymes és bársonyos, cirógató és karcoló illatok.
Szíttál-e néha halkan terjedő
tömjént, mely dómokon remegve száll át,
vagy régi zacskó ó levenduláját
szimattól ínyenc élőre gerjedő ?
(Charles Baudelaire: Un fantome , Babits M. fordításában)
Sajnálom, hogy itt és most nem áll módomban Babits tanulmányát részletesebben ismertetni, de nem állhatom meg, hogy egy-két mondatot idézzek belőle. Íme!
Egyik modern írónk egy tárcája néger legényről s fehér leányról ír, szerelmesekről, akik egyszerre kiábrándulnak: a fekete, mert a fehér test szagtalan: a leány pedig... éppen ellenkező okból. A nagy szellemeket - írja Babits - szinte kísértik, gyötrik az illatok, de nagyobb élvezeteket is nyújtanak nekik, mint más halandóknak. Goethe és Arany is rendkívül érzékenyek voltak a szagok iránt, Schillert pedig esztétikai tevékenységre hangolta egy oly illat, mely az átlagembernek ellenszenves ....A szagoknak rendkívüli asszociatív erejük van: egy doboz szaga emlékünkbe idéz egy kertet, amelyet gyermekkorunkban láttunk.
Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág,
testvérűl bokrétámban hát ölelkezzetek
ésázengjetek neki illatszimfóniát !
- Csak volna nefelejts is - refrénűl - köztetek!
(Babits M.: Idill c. verséből)
Melyek a legillatosabb növények?
És akkor máris az illatos kertekhez érkeztünk! Hadd idézzek fel néhány jellegzetesen illatos virágot! Tavasszal nyílt el az ibolya, a jácint, a májusi gyöngyvirág, az orgona. Őket követte a rózsák nagy családja. Most élvezhetjük a lekaszált fű, a száradó széna illatát, az olajfa virágának súlyos illatát, a madonna-liliom bódító szag-orgiáját., a Datura hatalmas, csüngő, tölcséres virágainak „ágyba csalogató” édes illatát. Sajnálatosan kevesen ismerik a fűszercserje (Calicanthus floridus) piros virágának és levelének aromáját, annál többen a rozmaring, a levendula, a rezeda illatát. És itt van a fűszernövények gazdag választéka: a kakukkfű, a majoranna, a bazsalikom, a zsálya, a tárkony, a kapor, a lestyán hajtásainak, nyíló virágainak parfümje.
És persze nem feledkezhetünk meg az erős, olykor riasztó szagot kiváltó növényekről, a fokhagymáról, a vöröshagymáról sem. De hát: kinek a pap, kinek a papné, kinek a lánya!
Mentsük el az illatot
És ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az illatos növényeket tartósíthatjuk is. Hogy belőlük „szagos vizet” lehet készíteni, azt immáron két évszázada őrzi a kölni-víz, a 4711. (Ez volt a száma annak a háznak, ahol először állították elő ezt az illatosítót, a Köln városát elfoglaló Napóleon idejében. )
Az illatos virágok szirmait meg lehet szárítani a napon és meg lehet tölteni velük egy vászonból varrott párnát, amely a vánkos alá helyezve hónapokig illatosítja az ágyat!
A potpourri nem más, mint porcelán, üveg vagy kőedény, amelyet megtöltünk jól megszárított, illatos levelekkel és virágszirmokkal. Összegyűjtésük és komponálásuk külön tudomány, amelyhez érzékeny orr és jó ízlés kívántatik!
Illatos cukrot is állíthatnak elő az édesszájúak maguk (vagy gyermekeik, unokáik) számára, oly módon, hogy néhány szál levendula virágot lefödnek porcukorral és a lefedett edényt két-három hétig állni hagyják, mialatt a cukor felveszi a levendula illatát és ízét. A borsosmentából ily módon előállított illatos cukor különösen alkalmas reggeli italok édesítésére!
