A magaságyban csak hüvelyes zöldbabot és annak is a bokorbab típusát szokták termeszteni. Szárazbabot és futóbabot a magaságyba nem érdemes vetni.
Nálunk a sárga hüvelyű zöldbabok kedveltek, külföldön viszont szinte kizárólag a zöld hüvelyűeket fogyasztják. Ezen utóbbiak kétségtelen előnye, hogy kevésbé szálkásodnak. Fajtáik évről évre változnak; a sárga hüvelyűek közül csak a Cherokee és a Maxidor, a zöld hüvelyűek közül a Valja, a Rovet és az Amboy látszik maradandónak.
A bab (Phaseolus vulgaris L. convar. nanus) melegigényes növény, a hidegre nagyon érzékeny, és már a fagypont körüli hőmérsékleten elpusztul. Ezért a magaságyban a második szakaszba való. A nagyon rövid tenyészidejű spenót, korai retek, zöldhagyma vagy a saláta helyére vethetjük.
Egy sor babnak legalább 40 cm széles sávra van szüksége. A magvakat barázdába, 4-5 cm mélyre kell elvetni. Csak szaküzletben vásárolt, csávázott magot vessünk, mert a saját termésű babbal a zsizsikfertőzést szaporítjuk.
Vízigényes növény. Különösen két kritikus időszakban van szüksége sok vízre: keléskor és a hüvelyek kötődése idején.
Ápolása a talaj porhanyításából és gyomlálásból áll.
A bab friss hüvelyeit akkor szedjük, amikor zsengék, vagyis meghajlítva pattanva törnek, és bennük még csak kezdeti magok észlelhetők. Szakaszosan lehet szedni; az első hüvelyek betakarítása után a fejlődés újabb lendületet kap, és a virágokból még hetekig fejlődnek későbbi hüvelyek.
A bab később is, egészen augusztus közepéig vethető, mert a másodtermesztésű növények a szeptemberi-októberi enyhe időben még szép hüvelyeket teremnek.
A bab kitermelt szára a komposztot gyarapítja. Egy folyóméter babvetésről a magaságyban 3-4 kg hüvelyt takaríthatunk be.
