Mint minden a természetben, a növényállomány is változik. Egyes növények módfelett szaporodnak, mások ritkulnak. A veszélyeztetett fajokat külön bánásmódban kell részesítenünk.
Mint minden a természetben, a növényállomány is változik. Egyes növények módfelett szaporodnak, mások ritkulnak, különböző okok miatt (klímaváltozás, légszennyezés, környezetváltozás) egyre kevesebb lesz belőlük.
Ezek egy idő múlva elérik azt a minimális küszöbértéket, amelynél az állomány külső hatások nélkül is összeomlik, a faj kihal és az egyszer elveszett génállomány nem is reprodukálható, pedig lehet, hogy az hordozott olyan tulajdonságokat (fagytűrés, szárazságtűrés, betegségekkel szembeni ellenállás, stb.), amelyek egy későbbi időpontban az ember számára hasznosak lehetnek. Ezért a veszélyeztetett növényfajokat szervezett védelemben kell részesíteni.
Hadd említsek erre egy példát: a korábbi évszázadokban a búzavetések egyik rettegett gyomnövénye volt a konkoly (Agrostemma githago), amelynek a fekete magja mérgező anyagokat tartalmaz. A gazdák egyik fontos munkája volt, hogy a konkoly magjától megtisztították a vetőmagot. A konkoly igen érzékeny a gyomirtó vegyszerekre, ezért az utóbbi negyedszázadban gyorsan megritkult az állománya és manapság nem könnyű feladat egy tanár számára konkolyt találni abból a célból, hogy bemutassa a diákjainak.
A védett növényeket nyilvántartják és aki védett növényt gyűjt vagy károsít, az kihágást követ el, ami jelentékeny pénzbüntetéssel jár. Ezért védett területen ne gyűjtsünk vadvirágot, ne tördeljük a növényeket, inkább fotóval örökítsük meg a szépségüket.
Az agrártermelés is ritkítja a Természet sokféleségét! Nálunk is sokféle orchidea őshonos. Ha azonban művelésbe vesznek egy rétet és műtrágyát szórnak ki, kaszálják a szénát vagy vízlevezető árok készítésével csökkentik a talajvíz szintjét, akkor ezek az érzékeny, de nagyon szép növények kipusztulnak!
Most bemutatok néhány jellegzetes, védett növényt:
Az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) évelő, gumós növény, amelynek illatos virágai júliustól szeptemberig nyílnak és számos helyen árulják őket. Egy tő természetvédelmi értéke 5000 forint.
A téltemető (Eranthis hyemalis) egyike a legkorábban nyíló virágoknak. Kertekből vadult ki, de mostanában vadon ritkaságnak számít, a kertekben viszont ismét szívesen telepítik.
A hóvirág (Galanthus nivalis) pár éve lett védett növény. Az akció sikerrel járt, nőnap táján az utcán nem lehetett hóvirág árus nénikkel találkozni.
Csak Magyarország területén fordul elő két valóságos hungaricum, a sárga, illatos virágú pilisi len (Linum dolomiticum) és a Zengő-hegy elhíresült virága: a bánáti bazsarózsa (Paeonia officinalis subps. Banatica).
Különleges védett növény a csodabogyó (Ruscus aculeatus), amely kétlaki, örökzöld bokor, tehát csak a lánypéldányokon vannak szép, piros bogyói.
Ugyancsak piros terméseket érlel a tiszafa (Taxus baccata), amelynek minden része mérgező, kivéve a magot körülvevő gyümölcshús.
A víz felszínén úsznak a sulyom (Trapa natans) rombuszalakú levelei. Ha a fürdőző belelép a fenéken heverő termésébe, alaposan felsértheti a talpát.
És végül a pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), amely fűféle növény, éppen most nyitja különleges kalászait.
