Úgy mondják, hogy régebben júliusban az egész Tihanyi-félsziget levendulaillatú volt. Vajon mi-mindenre használták a rengeteg levendulát?
Akkor még összefüggő levendulatáblák gazdagították ennek a csodálatos természetvédelmi tájnak a képét és hangulatát. Most is sok itt az elvadult, gondozatlan levendulabokor, de ennek a szép és hasznos, illatos növénynek az üzemi termelése más tájakon folyik tovább. Annál nagyobb becsülete van a levendulának a Balaton környéki házikertekben és hétvégi telkeken.
A levendula (Lavandula angustifolia) nálunk már télálló növény, jóllehet, eredetileg a mediterrán flórához tartozik. Alacsony bokrokat nevel, ezek némi kezelés, rendszeres nyírás, gondozás hatására akár 20-25 évig is élnek, és minden nyáron megörvendeztetik a kert művelőjét illatos virágfüzéreikkel.
Szaporítani késő ősszel vagy kora tavasszal kell. A legegyszerűbb az idős tövek szétosztása, amit oly módon kell megoldani, hogy a tőosztásból származó növények mindegyikének erőteljes legyen a gyökérzete.
Hazai és francia levendula
A levendula nem tartozik a talaj szempontjából igényes növények közé. A vékony termőrétegű, köves, kavicsos talaj okon is megél és gazdagon virágzik. Kertemben is díszlik néhány levendulabokor, terjednek is maguktól olyannyira, hogy az idén a szárazon rakott kőfal repedésében is megtelepedett néhány erőteljes növény a kövirózsák, és a varjúhájak társaságában.
A tövekről a kinyílt virágfüzéreket most kell levágni, mert ott maradva nagyon legyengítik a bokrot. Ezt a munkát nem kell feltétlenül egyszerre elvégezni, hiszen a méhek is gazdag legelőt találnak a levendulán. A levágott virágokból kötött kis kötegek finom illattal ajándékozzák meg a fehérneműs szekrényt, és állítólag a molyokat is távol tartják. A nagyüzemek a levendulavirág párlatából nyerik azt az illóolajat, amelyből a finom kölnivizek készülnek.
