Ez a növény nálunk még mindig újdonságnak számít; Nyugat-Európa piacain igen keresett és drága zöldségféle, nem a tápértéke, hanem jellegzetes, semmivel össze nem hasonlítható aromája miatt.
Felhasználása
Kiváló saláta, leves készíthető belőle, továbbá sütve és töltve is igen kellemes étel.
A növény az édeskömény közeli rokona. Mélyre hatoló, vaskos gyökere, finoman szeldelt levelekből álló, világoszöld lombozata van. A föld felett hagymaszerűen megvastagodott "gumót" képez; ezt a részét fogyasztják. A növény minden része - de különösen a gumója - sok illóolajat tartalmaz; ez adja édes, fűszeres ízét. A benne levő anethol megkönnyíti az emésztést, csökkenti a bélgázok képződését. Oly módon hat, mint a hasfájós kisgyerekre a köménymagtea.
Termesztése
A gumós édeskömény (Foeniculum vulgare convar. dulce) élettani különlegessége, hogy hosszúnappalos növény, ami annyit jelent, hogy a növény a nyári, hosszú nappalokon gyorsan kivirágzik, magokat érlel, de nem fejleszt gumót. Ezért a magját csak júliusban vetjük.
Vethetjük állandó helyére vagy hidegágyba. Saját tapasztalataim szerint az átültetést jól viseli, feltéve, hogy a palánta nem hervad meg. A 2-3 cm mélyre, állandó helyére vetett gumós köményt egyelni kell. Egy négyzetméteren 10 növény fér el. A vetéstől számított két hónap múlva terebélyes bokorrá fejlődik, és még a gyomosodást is megakadályozza. A magaságyban a harmadik fázisba való.
A növényt akkor kell betakarítani, amikor a gumók ökölnyi méretűek, és átlagos tömegük 0,3-0,4 kg.
A hidegre a növény módfelett érzékeny, már az első őszi fagyok elpusztítják, tehát a fagyok előtt be kell takarítani.
A termés mennyisége 2-3 kg/m2.
