A Kárpát-medencében olykor vadon is előforduló, nagyon régóta termesztett hagymaféle, amelynek - eltérően a vöröshagymától - lapos levelei és erős, bojtos gyökérzete van. Hosszú, fehér hagymáját saláta, főzelék, leves készítésére használják.
Előnye, hogy nincs olyan erős szaga, mint a vöröshagymának, ezért zöldhagymaként reggelihez (munkába indulás előtt) is fogyasztható.
Két típusát ismerjük. A nyári póré magját meleg helyen január végén vetjük, és a palántáit április közepén ültetjük ki a magaságyba. Ezt júliusban lehet folyamatosan felszedni; a lombja halványzöld és puha. A téli póré apró, fekete magját májusban vetjük, és július elején ültetjük ki. Ennek sötétzöld, fagytűrő lombja van. A téli póréhagyma egész télen kinn maradhat a szabadban, nem fagy el, és csak annyit kell belőle felszedni, amennyit a háziasszony feldolgoz.
A palánták kiültetése különös gondot követel. A legcélszerűbb őket vastag és hosszú ültetőfúróval 20x30 cm tenyészterületre olyan mélyre ültetni, hogy leveleik alsó része is a földbe kerüljön. Így hosszú, fehér hagymarészt kapunk. Ültetéskor a földet nem kell a hagyma mellé nyomni; a lyukak a talajlazítás és az öntözés során feltöltődnek.
A póréhagyma (Allium porrum L.) a tápdús, könnyű talajt szereti, és bőséges, egyenletes vízellátást igényel. Ugyanabban a talajban lehetőleg csak egyszer termesszük.
A hagymákat kéziásóval kell kiemelni, mert kézzel kihúzva elszakadhatnak. Négyzetméterenként 10-15 tő, összesen 2-3 kg póréhagyma termelhető meg.
