Gyógynövények: orvosság vagy méreg?

Gyógynövények: orvosság vagy méreg?

Mint sok egyébről, a gyógynövényekről is elmondhatjuk, hogy barátaink és ellenségeink is lehetnek aszerint, hogy miként használjuk őket.

Máig érvényes Paracelsus híres mondása, miszerint egyedül az adag dönti el, hogy egy dolog méreg vagy orvosság! A gyógynövények többségének hatóanyaga valamilyen alkaloida, azaz bonyolult kémiai szerkezetű, nitrogéntartalmú bázisok, amelyek főleg magról szaporodó növényekben fordulnak elő. A növények életében valószínűleg a rovarok és az egyéb állatok elleni védelemben játszanak szerepet.

A Kárpát-medence flórájában is igen sok gyógyhatású növény tenyészik, de a legelterjedtebb és legismertebb ilyenfajta növények a meleg éghajlat gyermekei, amelyek közül sok már évszázadokkal ezelőtt eljutott hozzánk is. Ennek ellenére akadnak olyanok is, amelyek emberek százmillióinak életében játszanak nagy szerepet, de nálunk teljesen ismeretlenek, mint például a maté és a bételpálma.

Vannak közöttük fájdalomcsillapító, altató, nyugtató, gyógyító, élénkítő és mámort hozó hatásúak. Néhányat megemlítek közülük.

A kínafa aprított kérgével ősidők óta gyógyították a betegeket és még ma is a kínafából nyert kinin az egyik leghatékonyabb orvosság a malária ellen.

Az imént hallottunk a mákról, amely 24 féle alkaloidát tartalmaz, köztük a gyógyászat olyan fontos anyagait, mint a morfin, a kodein és a papaverin.

A dohányos emberek jól ismerik a nikotin hatását és egyszer-kétszer már átélték a nikotinról való leszokás kínjait. Maga a nikotin nevű alkaloida féregtelenítő és rovarölő növényvédő anyag.

Élénkítő hatásáról ismert a kávé, a kakaó és a tea, amelynek fogyasztása serkenti az életműködést, a szellemi tevékenységet, de vizelethajtó hatása is van.

A kokacserje termése a kokain nevű alkaloidát adja, amelynek élénkítő, érzéstelenítő, narkotizáló hatása is van.

Megemlítenék még néhány, nálunk élő gyógynövényt, amelyeknek a gyógyászatban egyre fokozódó jelentőségük van. Ilyen például a páfrányfenyő (Gingko biloba), amelynek a kivonata erősíti az érfalakat, gátolja a vérlemezkék összetapadását és javítja az agyműködést.

Az orbáncfű kivonatával nehezen gyógyuló sebeket, aranyeres csomókat, visszérgyulladást kezelnek eredményesen és a depressziót gyógyítják.

A közönséges tiszafa egy közeli rokona, a Taxus brevifolia kivonatát sikeresen használják a mellrák gyógyításában.

Szóval kimeríthetetlen a Természet kincsestára, amely minden élőlénynek, embernek, állatnak és növénynek is gyógyírt kínál a betegségeire. Csak rajtunk, az ember bölcsességén múlik, hogy az orvosság ne váljék egészségromboló méreggé.

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?