Virágvázába állítva sokáig tartó szobadísz a fagyöngy fehér bogyós ága.
De évszázadok óta használt gyógynövény, sőt a modern gyógyszeripar alapanyaga is: vérnyomást csökkentő szereket készítenek belőle és a daganatterápiában a sugárkezelés utáni áttételek képződése ellen is eredményesen alkalmazzák. Angliában karácsonykor a fagyöngy néhány ágát az ajtó fölé akasztják: az alatta váltott csók – állítólag – örök hűséget eredményez!
A fagyöngy (Viscum album) leggyakrabban a puhafákon telepszik meg, de egyre inkább megtámadja az alma-, a körte-, a tölgy- és az akácfákat is. Bőrnemű levelei a telet is átvészelik, gyökerei pedig mélyen behatolva a gazdanövény edénynyalábjaiba, onnan veszik fel a táplálékukat, élősködők. A gazdanövényeken nagymértékben elterjedve a fák ágai száradni kezdenek, majd a fa elpusztul. Bogyói gyöngyméretűek, fehérek, enyvszerű anyagot tartalmaznak. A bogyókat fogyasztó madarak a fagyöngy magját ezzel az anyaggal rögzítik a fák ágaihoz.
A fagyöngy fél méter átmérőjű gömböket fejleszt, amelyeket nem könnyű "letermelni" a fák koronájából, hozzá sziklamászó felszerelés és tudomány szükséges.
Nem tudjuk, hogy mi idézi elő a fagyöngy nagy elszaporodását, de nagyon valószínű, hogy a levegő szennyeződése serkenti az élősködő növény anyagcseréjét.
A fagyöngyöt gyakran összetévesztik a hozzá hasonló, fakín nevű élősködő növénnyel, amely azonban csak a keményfákon (tölgy) telepedik meg, lombhullató, és a bogyói nem fehérek, hanem sárgák.