Februárban a kertészkedő ember valamelyik hosszú estén leül az asztala mellé és összeírja, hogy milyen anyagokra, eszközökre lesz szüksége, ha az időjárás megengedi a szabadban végezhető munkákat.
Az alapvető követelmény: a munkálatok ne károsítsák a környezetet, az előállított termények pedig ne tartalmazzanak egészségre ártalmas vegyszereket. Vagyis: öko(bio)gazdálkodást folytassunk!
A tudomány és a technika ehhez sok segítséget kínál: környezetbarát növényvédő szerek, csávázott vetőmagvak, betegségeknek és kártevőknek ellenálló növényfajták, biológiai és mechanikai módszerek állnak a környezettudatos polgár rendelkezésére a kertben és a közterületen egyaránt.
Felértékelődnek azok a növények, amelyek nem igényelnek vegyi növényvédelmet. Ezek közül említek most néhányat.
A pasztinák értékes gyökérzöldség, amelyet különösen ott érdemes termelni, ahol az igényesebb petrezselyem nem hoz szép, vastag, egyenes, fehér gyökeret. A pasztinák hófehér húsú, tekintélyes méretű gyökereket fejleszt, amelyek - némi takarás mellett -a földben át is telelnek. Az ízük zamatos, egy kissé édeskés, jelentős mennyiségű káliumot, ásványi sókat és C-vitamint tartalmaznak. A köményhez és az ánizshoz hasonlóan gátolja a puffadást és kiváló mártást készítenek belőle, de levesek ízesítésére is felettébb alkalmas. A lombozata táplálkozásra nem alkalmas! Növényvédelemre nincs szüksége.
A homoktövistmég kevesen ültetik a kertjükben, pedig a narancssárga bogyóinak a húsából dzsem, lekvár, üdítőital készíthető. A magjából nyerhető olaj baktericid hatású, gyógyszeralapanyag. A növény dekoratív bokorrá fejlődik, vegyi növényvédelmet nem igényel. Még több információ a homoktövisről >>
A múlt században igen elterjedt almafajták (Húsvéti rozmaring, Téli arany parmen, Sóvári, Batul, bőralmák) igen kellemes zamatú gyümölcsöt érlelnek, és sokkal kevesebb permetezéssel is egészségesek maradnak, ezért a kiskertekben érdemes volna ültetni őket.