Mit tanulhat a kertész télen?

Mit tanulhat a kertész télen?

Sosem tudhatjuk, hogy jövőre milyen kihívásoknak kell megfelelnünk, ugyanis kártevők és kórokozók jönnek és mennek a kertjeinkben. Mire számítsunk?

Üres padon
üldögél
a csend
(Kelecsényi Katalin haikuja)

Az év utolsó napjait jelzi a naptár, küszöbén állunk a szigorú tél közeledtének. Ilyenkor több ideje marad a kertésznek arra, hogy számadást készítsen az elmúlt évről és elkezdje megtervezni a következő esztendő feladatait.

Jövőre talán feladatok várnak ránk

Élénken él emlékezetemben gyerekkori, kedves, öreg barátom (lehetett akkor már akár 50 éves is!), aki egy nagyon fontos munkakört töltött be: csőszként teljesített szolgálatot a szőlő, a gyümölcsös és a zöldséges kertben. Gyakran beszélgettem vele és önfeledtem hallgattam ízes beszédét, meg azokat a bölcs tapasztalatokat, amelyeket megosztott velem. Egyszer azt mondta nekem: a diófákat nem kell metszeni, de permetezni se, mert azokba a villám se csap bele!

De ebben az esetben nem bizonyult időt állónak Ferenc bácsi bölcsessége, mert a diófákat azóta többféle gombabetegség is gyötri és számos kártevő támadja meg! Ennek következtében manapság a diófákat nem kevésbé kell védeni, mint a kert többi gyümölcsfáját!

A kártevők nem csak jönnek, hanem el is mennek

Igen, a betegségek és a kártevők jönnek, gondot és terméskiesést okoznak a lelkes kertésznek, de gyakori eset az is, hogy egy idő után visszaszorulnak, sőt ismeretlenné válnak. Ilyen sorsra jutott a rovarkártevők közül a vértetű, amely az én diákéveimben egyike volt a legnehezebben leküzdhető kártevőknek; azután - főként a fürkészdarazsak elterjesztésének hatására - visszaszorultak és egy időben nekem is gondot okozott bemutatni tanítványaimnak egy valódi, fehér, vattapárnás fertőzést! Mostanában viszont, amikor az alkalmazott rovarölő szerek a vértetű-fürkészeket se kímélik, újból terjednek. Hasonló a helyzet a vetési konkollyal, amely 50 évvel ezelőtt még az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb gyomnövénye volt a búzavetéseknek: az érett búzaszemek közé keveredett fekete konkolymag mérgező volt és a malmok nem is vállalták a konkolyos búza megőrlését! Minthogy a konkoly roppant érzékeny a gyomirtó vegyszerekkel szemben, fokozatosan, jelentősen megritkult és manapság nagy sikernek számít, ha egy botanikus talál a herbáriuma számára egy virágzó konkolytövet!

És mindig jönnek új kihívások

A kiveszők helyett azonban jóval több, eddig nem ismert, kárt okozó élőlény jelenik meg a környezetünkben. A XIX. század végén érte el hazánkat a szőlő peronoszpóra-betegsége, amelyet azonban az akkor már ismert bordói lé segítségével sikerült megfékezni. Tragikus következményekkel járt az Amerikából behurcolt szőlő-filoxéra rohamos elszaporodása, amely egy évtized alatt a magyar szőlőskertek tőkeállományának 80-90%-át pusztította ki; ennek következében fejlődött ki a filoxéra által nem veszélyeztetett, alföldi homokterületek szőlő-bor kultúrája és a történelmi borvidékeken az oltványok telepítése.

Van, ami ellen vesztésre állunk

A burgonyabogár a XX. század közepén jelent meg, két évtized múltán már az egész országban megismerték és jelenleg is szorgosan kell ellene permetezéssel (egyik-másik kiskertben még kézzel szedve is!) harcolni. Új és nehezen leküzdhető gyom-vendégünk a parlagfű, amely hihetetlen gyorsasággal terjed (évente akár 20 km-es tempóban) délről észak felé annak ellenére, hogy az irtását szigorú rendeletek írják elő! Most az egyik legnagyobb területen termelt gabonafélénket, a kukoricát az ugyancsak Amerikából behurcolt kukoricamoly veszélyezteti.

Néha mintha már érezni lehetne a felmelegedést!

A klimatológusok megállapítása szerint a földi légtér hőmérséklete emelkedik és Európa klímája is közel egy fokkal melegebb lett az utóbbi húsz évben, ami kedvez a melegigényes baktériumok és állati kártevők elterjedésének, de elősegíti azt is, hogy a délszaki növények egy része nálunk is gyökeret verjen. A fügebokrok már egyre több kertben megjelentek és termésük bővíti a hazai gyümölcsválasztékot, de helyet keres magának a gránátalma, a kivi, az ananász-cseresznye, a datolyaszilva, a szójabab és sok más haszonnövény is. A dísznövények köre pedig gyorsan gazdagodik az idegenforgalom útján, mivel a hozzánk látogatók és a mi turistáink is szívesen hoznak haza egy-egy idegen földön megismert és megszeretett növényről dugványt, palántát, vagy magot, nem is beszélve a virágkereskedelemről, amely a forgalmának egy jó részét import növények eladásából teljesíti.

Érdemes a kérdéseknek utána olvasni!

A kertjét gondosan művelő ember pedig szeretne elegendő és megbízható információhoz jutni ezeknek a növényeknek az ápolásáról és a kártevők elleni küzdelem módjáról. A honlapomon én igyekszem ennek a feladatomnak is eleget tenni, de a nyomtatott és az elektronikus sajtó is több, rendszeres információt adhatna a sok százezer olvasójának, hallgatójának és nézőjének.

Ön pedig, tisztelt Olvasónk ne feledkezzék meg arról, hogy a kerti növényvédelem legsikeresebb és legolcsóbb módszere az őszi - és tavasszal, lombfakadás előtt megismételt - LEMOSÓ PERMETEZÉS. Ne késlekedjék tehát, egy szép, enyhe, szélmentes napon permetezze meg a kert teljes növényállományát - kivéve az örökzöld növényeket!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?