Miért vegyük csodaszámba a paradicsomot?

Miért vegyük csodaszámba a paradicsomot?

Rászolgál a figyelemre, nemcsak kalandos története, hanem páratlan használata révén is.

Ezekben a hetekben, amikor a kertekben érik a paradicsom, a zöldséges boltok sokféle paradicsomot kínálnak és a családok asztalára is szinte minden alkalommal kerül nyers, vagy feldolgozott állapotban ez a termény. Ilyenkor sokakat érdekel, hogy ez a növény honnan származik, miért kapta ezt a nevet, milyen a táplálkozási értéke, milyen hatással van az ember közérzetére és egészségére, vagyis hogy mi fán terem ez az öklömnyi nagy, vagy aprócska, piros, vagy sárga, gömbölyű, vagy ovális, esetleg körte alakú, de mindenképpen ízletes termény?

Na ez most gyümölcs, vagy zöldség?

A legtöbb fogyasztót – tapasztalatom szerint – az a dilemma foglalkoztatja, hogy a paradicsom zöldség, vagy gyümölcs? A válasz azonban attól függ, hogy a kérdést milyen céllal tették fel. A minden szempontból legautentikusabb forrás, a Magyar értelmező szótár például így határozza meg a két fogalmat: Gyümölcs a növénynek általában nyersen fogyasztott termése. A zöldség főzeléknek, salátának, ételízesítőnek használt növény, illetve növényrész.

A kertész azt mondja, hogy az a gyümölcs, amely többéves fán, vagy bokron terem és többnyire nyersen, az étkezések befejezőjeként, vagy alkalmilag fogyasztjuk. Igen ám, de a szamóca, meg a cukor- és a görögdinnye nem fán terem, hanem a keretekben és a szántóföldeken, mégis egyértelműen gyümölcs. Nincs tehát akadálya annak, hogy a paradicsomot is gyümölcsnek nevezzük. És akkor jön a botanikus, aki azt hangoztatja, hogy a paradicsom termése nem gyümölcs, hanem bogyó!

Nincs tehát sok értelme erről vitázni, mert a zöldség és gyümölcs kifejezések nem tudományos, hanem felhasználói fogalmak, amelyek országonkint és időnkint viszonylag gyorsan módosulnak!

De hogyan került ide valójában a paradicsom?

Érdekes kérdés, hogy honnan származik és hogyan terjedt el a paradicsom? A növény Közép- és Dél-Amerikában őshonos és ott évezredek óta fogyasztják. Európába valószínűleg a XVII. században került, ahová a spanyol és portugál utazók hozták és először dísznövényként termesztették. Magyarországra viszonylag későn, a XVIII. szádban jutott el. Az első, írásos emlék 1870-ben kelt és arról számol be, hogy bolgár kertészek Dunakeszi, Fót és Mogyoród határában kezdték el termelni.

A magyar neve az eredetileg használt paradicsomi almából rövidült le és ezt a kifejezést (Paradeiser) csupán az osztrákok és az olaszok (pomodoro) használják. Más nyelvek a paradicsom őshazájában használt tomati változataival élnek; a spanyolok tomate, az angolok a tomato, a franciák a tomate, a németek a tomate, az oroszok a tomat szóval illetik.

Az ősi paradicsom sárga volt!

Az ősi paradicsom színe sárga volt; nálunk először az élénkpiros színű, hatalmas, gerezdelt Ökörszív fajta terjedt el, de két évszázad alatt a nemesítők a piros, sárga, bordó, éretten is zöldszínű, nagy és apró, gömbölyű, ovális és körtealakú fajták tömegét állították elő. Vannak alacsony, kis bokrot fejlesztő (determinált) fajták és folytonos növekedésűek, amelyeknek a főszára virágzatban végződik és ezért hosszabb ideig érlelik a bogyóikat.

A nyers paradicsomot jószerivel hideg ételekhez, salátának elkészítve fogyasztjuk, de készül belőle leves, főzelék (paradicsomos káposzta, lecsó stb.) és mártás is. Az élelmiszeripar ivólevet, pürét, ketchupot állít elő belőle igen nagy mennyiségben.

Oltott palántát érdemes ültetni

Időközben sokat változott a termelés módszere is: kezdetben tavaszi magvetéssel termelték, amelynek a termése nálunk csak kora ősszel érett be. Amikor azonban a korai érésű paradicsom iránti igény megnövekedett, akkor a palántás termelés lépett előtérbe, az utóbbi évtizedben pedig az oltott palánták ültetése terjedt el és tette lehetővé, hogy a nyers paradicsomot a nyár elejétől késő őszig fogyaszthassuk.

A egyik legegészségesebb termény!

A paradicsom élettanilag az ember legértékesebb táplálékai között foglal helyet: étvágygerjesztő, lédús, kellemes zamatú, illatos, dekoratív termény. 94% vizet tartalmazva alacsony (16 kcal) a kalóriatartalma; sok kálium lévén benne a szervezet vízegyensúlyát stabilizálja, citromsava (0,3-0,7%), valamint A, C és E-vitamin tartalma megelőzi a reumás és vesebántalmakat, csökkenti az infarktus, a szélütés, a daganatos és fertőzéses betegségek veszélyét; bioaktív vegyületinek köszönhetően az orvosi vizsgálatok szerint is lendületben tart, kedvserkentő hatású.

Óvatosan az éretlen paradicsommal!

Említésre érdemes két jellegzetes vegyülete. A paradicsom a csucsor-féle növények közé tartozik (Solanum lycopersicum L.), és ennek megfelelően az éretlen termés jelentékeny arányban (30 mg/100 g) tartalmaz solanin nevű, igen keserű ízű vegyületet, amely nagyobb mennyiségben fogyasztva mérgező hatású és főzéssel se épül le. Viszont az érés folyamán gyorsan eltűnik, ezért csak a teljesen érett bogyókat ajánlatos fogyasztani. Vigyázat: a solanin mennyisége savanyítás következtében is csupán 10%-kal csökken!

A paradicsom másik jellegzetes mikrovegyülete a likopin, amely a paradicsomon kívül csak a csipkebogyóban és a görögdinnyében képződik. Ez karotinoid lévén beépül a bogyó sejtfalába és feldolgozás következtében se bomlik le. Hasonlóan az almához, a paradicsom héjrétege is sok értékes anyagot (C-vitamin, szilícium) tartalmaz, ezért ne hámozzuk meg, mert ezzel megőrizzük az immunerősítő, sejtifjító, gutaütést, időskori látásromlást és ráncosodást megelőző hatását.

Termeljünk, fogyasszunk tehát minél több paradicsomot!

Ha tetszett a cikk, kövesd Bálint gazdát a Facebookon is!

BEZÁR

Vélemény, hozzászólás?