A gyümölcsfák virágai többnyire öntermékenyek, ami azt jelenti, hogy a megporzó rovarok, pl. a méhek segítségével egy virágon belül létrejön a megtermékenyülés, a porzók pollene a bibefejre tapad, a magházba jut és megtermékenyíti a petesejtet.
Vannak azonban olyan gyümölcsfajták, amelyeknek a virágai csak más fajtájú fáról származó virágporral termékenyíthetők meg. Ezeket önmeddő fajtáknak nevezzük. Ilyen például a közkedvelt Pándy-meggy, az aromás Althann ringló, az I. H. Hale őszibarack, számos cseresznyefajta, de még a mogyorófajták között is akad önmeddő. Egyáltalán az önmeddőség gyakoribb jelenség, semmint gondolnánk.
A kertész gyakran bosszankodik, hogy a fája szép, egészséges, gazdagon virágzik, ámde gyümölcsöt alig érlel! A termés elmaradásáért sok esetben az önmeddőséget kell okolni. A gyümölcsnemesítők szilárd törekvése, hogy minél több, öntermékeny fajtát állítsanak elő.
Az önmeddő fák közelébe pollenadó fajtákat szoktak telepíteni, sőt eredményt lehet elérni azzal is, ha pollenadó fáról származó, virágzó ágakat helyeznek el a az önmeddő fa koronájában. Biztosan eredményes módszer azonban a permetezés virágzáskor Nevirol nevű növekedés-szabályozó szerrel, vagy Phyl-Set tabletta oldatával. Ez a kezelés elősegíti , hogy az önmeddő virágokból is gyümölcs fejlődjék.
