Ha valakinek a kertjében a veteményesben vagy máshol láthatóvá válik a talaj, akkor érdemes elgondolkodnia a fenti kérdésen.
A termőtalaj kérdéseivel foglalkozó tudósok az átlagos hőmérséklet fokozódásával egyre fontosabb agrotechnikai műveletnek tartják a talaj takarását. Erre a célra alkalmas a lekaszált fű és gyom, a szalma, a törek, a tőzeg és a fenyőkéreg. E takaróanyagok mérséklik a talaj felmelegedését, illetve átfagyását, csökkentik a talajban tárolt csapadék- és öntözővíz elpárolgását, visszafogják a gyomosodást, kivéve a tarackos gyomnövényeket.
A lényeg az, hogy mindaddig, amíg a vetett, vagy ültetett haszonnövények nem fedik le a talaj felszínét, addig védjük a talajt néhány centiméter vastag szervesanyag réteggel a szél, a napsütés és az erózió ellen.
A termények betakarítása után a talajtakarás újból szükségessé válik. A betakart talaj meghálálja majd gazdájának a gondoskodást: kevesebb munkát ad és többet terem!
