Az alkörmös (Phytolacca americana) egyike a legnehezebben kiirtható gyomnövényeknek.
Valamikor a XIX. században kultúrnövényként telepítették be hazánkba, mert úgy vélték, hogy a vörös festéket tartalmazó bogyóit ételek, bor és rostok festésére lehet gazdaságosan használni. Ezek a remények nem váltak be és az alkörmös a nehezen kiirtható gyomok közé sorolódott be.
Évelő, erőteljes növény, amelynek répaszerű, többfejű, vastag gyökértörzse van. Egy-másfél méter magasra nő meg, szára csúcsán ernyőben helyezkednek el a fehér virágai. Ezekből gömbölyded, húsos bogyó érik, amelynek festőanyagát valóban felhasználták élelmiszerek színezésére, de rájöttek arra, hogy a bogyóban levő szaponin sokaknak hasmenést, hányást, gyomorrontást okoz, ezért a használatát hivatalosan is betiltották.
Az alkörmös mélyen járó gyökereit csákányozással kell kiszedni a talajból. Ha a szárát a talaj felszínén vágjuk le, akkor újra kihajt! Ha a tavasszal kihajtó növényeket többször lepermetezzük totális hatású gyomirtó vegyszerrel (Roundup, Medallon, Glialka), akkor a hajtások fokozatosan legyöngülnek és végül a növények kipusztulnak. Ha nem védekezünk ellenük, akkor összefüggő állományt képeznek és a területet használhatatlanná teszik.